Bátorság, fejlődés, Precognox

Ricsi jelenleg a tesztelői csapat és a DevOps szakterület vezetője,  emellett sok minden tartozik hozzá az irodában is. Olyan feladatok, amiket szeret kézzel megoldani, nem csak beszélni kell róluk. Ezeket nem nagyon engedi ki a kezéből.

Mindig is szerettem az informatikát, általános iskola óta. Elvégeztem egy rendszergazda képzést, ami nagyon tetszett, de friss tudással nem találtam munkát a szakmában. Közben rengeteg más helyen dolgoztam: benzinkúton, fesztiválokon pultosként, éjszakai árufeltöltőként, majd egy műanyagipari cégnél gyártáselőkészítőként.

Aztán Facebookon szembejött egy hirdetés, hogy tesztelőt keresnek a Precognoxhoz. Két volt osztálytársam már itt dolgozott, így megnéztem, mivel foglalkozik a cég. Úgy éreztem, végre van egy lehetőség Kaposváron, ahol tapasztalat nélkül is adnak esélyt.

A felvételi tesztnél elmondtam, hogy amit tudtam, megcsináltam. Nem szerettem volna Google-ben vagy Translate-tel megoldást keresni. Szerintem ez a hozzáállás fogta meg Endrééket. Így vettek fel tesztelőnek.

Nagy különbséget éreztem a korábbi munkahelyeimhez képest. Itt az odafigyelés, a nyitottság, a támogató hozzáállás már az elejétől megvolt. Nem csak a juttatások miatt, bár az angolóra és a plusz támogatások is sokat számítottak, hanem a légkör miatt.

A korábbi Vár utcai irodánkban egy tábla fogadott: „Akkor leszel jó a munkádban, ha azt csinálod, amit szeretsz.”
Ez nem egy jól hangzó mottó volt, hanem tényleg így működött minden. Rögtön éreztem, hogy jó helyre kerültem.

Az angol volt a legnagyobb ugrás. Nem beszéltem nyelvtanilag szabályosan, de mertem beszélni és ez nagyon sokat számított az amerikai ügyfeleknél.

A vezetői készségekben egy 6 alkalmas képzés adott rengeteget. Helyzetfüggő vezetés, visszajelzés, delegálás…minden alkalmon volt valami, amit azóta is használok.

Tesztelőként kezdtem, de másfél év múlva az akkori QA vezető felmondott és engem ajánlott maga helyett. Karesszal megbeszéltem, hogy megpróbálom és ha már úgy érzem, hogy megy a dolog, akkor hívhatunk QA menedzsernek. Így indult a vezetői szerepem.

Később hozzám került a DevSecOps csapat is. Rendszergazdaként végeztem, úgyhogy az iroda hálózatával kapcsolatos feladatokat már a kezdetektől szerettem csinálni.
A Vár utcai (régi iroda) hálózatot például teljesen újraterveztem és átalakítottam. Összeállítottam a tervet, költségekkel, Endre pedig rábólintott.

A DevOps csapathoz úgy kerültem, hogy először csak a standupokat vettem át. Hoztam magammal a scrumos szemléletet: priorizálás, fókusz, átláthatóság. Idővel bele is tanultam a DevOps feladatokba, ma már önállóan is meg tudok oldani bizonyos munkákat.

Rengeteget tanultam. Ott láttam először igazán jól működő Scrumot: hogyan kell fókuszt tartani, priorizálni, hogyan működik egy jó standup, hogyan kommunikáljunk hatékonyan. Volt egy kiváló Scrum Masterünk és tőle nagyon sokat lestem el.

Az amerikai ügyfelekkel való napi kommunikáció segített abban is, hogy bátrabban beszéljek angolul. Nem volt hibátlan a nyelvtudásom, de mertem beszélni, és ez kifejezetten tetszett nekik. Látták, hogy figyelek, próbálkozom, van véleményem és ez sokat számított.

A DevOps szemlélet nagy része is innen jött: cloudos feladatok, scriptelés, folyamatok átlátása. Ezeket az amerikai projekt során tanultam meg először igazán.

Idővel egyre több ember került hozzám mentorálásra, eleinte 1-2 fő, aztán folyamatosan bővült. Kiderült, hogy van hozzá érzékem: jól tudok beszélgetni az emberekkel, látom, kinek mire van szüksége, miben erős, hol akad el.

Ma már 1-on-1-okat is tartok, de nem mindig formális keretek között. Van, akivel elég egy rövid beszélgetés és már látom, mi van vele.

A kollégák tudják, hogy nyugodtan kereshetnek, ha elakadtak szakmailag vagy emberileg. Sokszor már az is segít, ha valaki meghallgatja őket és én ezt szívesen csinálom.

Az amerikai projekt egyértelműen mérföldkő. Legacy rendszerrel dolgoztunk, sok fejlesztővel és tesztelővel, majd ahogy a projektet kivezették, egyre kevesebben maradtunk. Az utolsó félévben már teljesen egyedül vittem.

A kivezetéshez szükséges DevOps feladatokat én írtam meg. Végül én ‘húztam ki a dugót’ a termékből. Nem sokan mondhatják el, hogy egy több éves legacy projekt lezárását ők viszik végig.

Tesztelési oldalon a Basis projekt a kedvenc sikertörténetem. Két juniorral kezdtük, ma már öten ülnek rajta és elképesztő automatizálási szintet értek el. Nem tudtak programozni, amikor bekerültek, most meg az összes terméküket keresztbe-hosszába automata tesztelik. Innen pedig már fejlesztési munkák is visszajöttek.

Tesztelésben ma már inkább a csapatom tudására támaszkodom. Náluk van a legfrissebb szakmai tapasztalat. Én abban segítem őket, hogy merjenek új technológiák felé menni és használják a nagy nyelvi modelleket.

DevOps-ban viszont folyamatosan tanulok: olvasok, gyakorlok és sokat tanulok a csapattól is. A Copilot óriási segítség, ha már értem, mi történik a kódban.

Még Redmine-ban kezdtem, akkor vezettük be a JIRA-t. Azóta folyamatos fejlődést látok: modernizációt, hatékonyságot, jobb és jobb folyamatokat. A JIRA-workflowktól kezdve az 1:1-eken át a toolokig mindenben látszik, hogy előre akarunk menni. Ez számomra nagyon motiváló.

A Kubernetes-re való átállás óriási munka volt, több év technológiai lemaradást hidaltunk át. Büszke vagyok, hogy ezt megcsinálta a csapat.
A Basis projekt is ilyen: ahogy két juniorból egy ötfős, brutálisan profi automatizálási csapat lett. Ez tényleg ritka sikertörténet.

A hozzáállás számít a legtöbbet, nem a tökéletes szakmai tudás. A következő években nagyon sokat fog számítani, mennyire jól tudják használni az AI-t. Lehet hibátlan felvételit írni, de legalább ilyen fontos lesz megmutatni, hogyan vontad be az AI-t, mit promptoltál, hogyan gondolkodtál. Az AI-használat ugyanúgy alap-skill lesz, mint a tesztelési technikák vagy a programozás.

A megbecsülés miatt. Sok jó dolgot lehetne sorolni, de a lényeg: érzem, hogy értékelik a munkámat, amit beleteszek. És ez ma nagyon ritka.