Forrás: Magyar Business Podcast
Bevezető szöveg: Jóföldi Endre és Kása Károly a Magyar Business Podcast vendégei voltak, ahol egy kötetlen beszélgetés keretei között osztották meg tapasztalataikat az indulásról, kezdeti nehézségekről, majd a folyamatos, dinamikus fejlődésről, aminek köszönhetően mostanra a Precognox az AI és a digitális akadálymentesítés területein is bizonyítani tudja szakértelmét.
Kik vagytok, honnan jöttetek?
Endre: 2016-ban Bostonban voltunk egy eseményen, ott a Cambridge Innovation Centerben egy kis képzésen vettünk részt, ami nagyon izgalmas volt. Az MIT 100K verseny döntőjének is szemtanúi voltunk, amit nagyon élveztünk. Bár nem vettünk részt a döntőben, de láttuk, és nagyon lenyűgöző volt. Ez volt az a pont, amikor elkezdtünk foglalkozni a tudásalapú munkák automatizálásával.
Mint szoftvercég, ezt a célt tűztük ki magunk elé: minél több “fehérgalléros” munkát automatizálni.
sőt Szabó Krisztiánnak (QA) is lehetősége adódott 3 hetet kint tartózkodnia, hogy erősítse az üzleti kapcsolatokat.
Hogyan kerültetek a szoftverfejlesztés világába?
Endre: Mindketten vidéki gyerekek vagyunk, mindketten a Kandóról származunk, és ott találkoztunk a kollégiumban. Később saját karrier utat választottunk. Kezdetben nem vállalkozóként, hanem szoftverfejlesztőként vagy informatikusként tevékenykedtünk, programoztunk és webes szoftvereket fejlesztettünk. A COVID idején sokan megismerték a távmunkát és kezdetben mi is több helyről dolgoztunk: Szeged, Pécs, Budapest. Ahogy a csapat nőtt, szükségünk volt a szervezettebb munkavégzésre, így váltunk céggé és vállalkozókká.
Hogyan lehet becsatlakozni ebbe a szektorba?
Endre: A versenyképességhez szakmai tudásra és kapcsolatépítésre van szükség. Sokat tanulhatunk az amerikaiaktól ezen a téren. Az elején nem, de évekkel később felismertük ennek fontosságát. Azóta is törekszünk fejlődni ezen a területen.
2009-ben részt vettünk egy olyan eseményen, mint a Medical Library Association konferenciája Hawaiin. Az USA-ban 2000 egészségügyi könyvtár működik, míg Magyarországon csak kettő. Ez nagyon szembetűnő volt akkor. A piac méretének és a potenciális üzleti lehetőségeknek az ismerete sokat segített számunkra.
Bár ma már könnyebb hozzájutni az oktatáshoz és a szakmai tudáshoz, még mindig vannak különbségek, például a tőkebefektetések méreteiben. Nem könnyű egy nemzetközi versenyben helytállni, de folyamatosan tanulunk és fejlődünk.
Honnan jött az ötlet, hogy elinduljatok az Egyesült Államokba és felfedezzétek a lehetőségeket? Mi volt a motivációtok?
Endre: Indulva Közép-Európából, az első gondolat nem feltétlenül az, hogy az Egyesült Államok legyen a célpiac. A verseny ezen a területen igen nagy. Ennek ellenére már korábban is voltak kapcsolataink. Fontos volt az angol tudásunk, mivel bár Nyugat-Európában is használható az angol, mindenki inkább az anyanyelvén kommunikál. Emellett, azt is észrevettük, hogy a „NIH” (National Institutes of Health) munkák fokozatosan csökkenni kezdtek és 2011-re már teljesen megszűntek.
Először született egy döntés, ami később meglepő fordulathoz vezetett. Londonban egy nemzetközi projekt részeként, amelyet a Bécsi Műszaki Egyetemmel végeztünk egy orvosi keresési projekt keretében. Olyan neves intézményekkel közösen vettünk részt, mint a University of Sheffield és a King’s College.
Nagyjából ezzel egy időben hívást kaptunk Magyarországról, hogy szükség van a részvételünkre egy képzési programban Bostonban. Bár eredetileg nem startupként, hanem KKV-ként határoztuk meg magunkat, elfogadtuk a lehetőséget. Gyorsan kellett dönteni, így két héten belül Bostonban találtuk magunkat egy kurzuson. Ez egy olyan eset, ahol a felkészültség és a lehetőség találkozott, még akkor is, ha nem voltunk teljesen felkészülve. Ez az élmény máig hat ránk.
Egy másik példa az együttműködésünk a Babel Street-el, amellyel már régen kerestük a kapcsolatot, de csak mostanra alakult ki egy erős partneri viszony. Ők a világ egyik vezető taxalgoritmusának, a Rosettának a fejlesztői, amelyet széles körben alkalmaznak a névkeresésben, például az amerikai határellenőrzésnél.
Az USA-ban tapasztalt teljesítményorientált kultúra és az üzleti világ gyorsasága lenyűgöző. Itthon sokkal inkább politikai és kulturális szempontok befolyásolják a dolgokat. Ugyanezt látom az angolszász országokban is.
Endre: Az üzleti életben, illetve a vezetői ismeretek és a marketing terén a vezető tudást leginkább Amerikában lehet találni. Az angolszász országokban van a legtöbb fejlett tudás és gyakorlat ezen a területen. Innen érdemes tanulni, mert ezek az országok vezetik a világot ebben a szektorban. Gyakorlatilag bárki hajlandó egyszer találkozni veled. Egy norvég kereső startupnak a vezetője, akinek a Microsoft egymilliárd dollárért vásárolta fel a cégét, leült velem beszélgetni legalább húsz percre. Persze, amikor látta, hogy nincs bennünk üzleti potenciál vagy, hogy ez nem fog együttműködésbe torkollni, akkor gyorsan elköszönt. Érezte, hogy nem lesz belőle semmi, ennek ellenére nem azt mondta, hogy ki ez a magyar srác, hagyjuk már, hanem azt, hogy oké, bárki megérdemel egy esélyt, hátha ez a kapcsolat valami értékeset hozhat. Ez az üzleti szemléletmód azt tanítja, hogy mindig nyitott szemmel járj, mert soha nem lehet tudni, hogy miből lehet valami nagy lehetőség: egy találkozás vagy egy üzleti kapcsolat, ami váratlanul jöhet létre.
Úgy érzem, hogy lehetett volna gyorsabban haladni, mint ahogy tettük. Bár foglalkoztunk vezetőképzéssel és más területekkel is, sok mindent lassabban ismertünk fel vagy léptünk meg. Két évvel ezelőtt csatlakozott hozzánk Gáll Anikó, mint wellbeing manager. Az emberi erőforrások toborzása sokkal hatékonyabbá vált, a növekedésünk is jelentősebb lett az elmúlt két évben.
Kaposváron nagyszerű embereket sikerült felvennünk a csapatba. Ez mutatja, hogy még egy ilyen kis méretű városban is képesek vagyunk kitűnő embereket találni és büszke vagyok rá, hogy jó csapat alakult ki.
Fontos, hogy ne csak akkor keressünk új lehetőségeket és kapcsolatokat, amikor épp szükségünk van rájuk. A “networking”-nek folyamatosnak kell lennie, mert soha nem tudhatjuk, hogy milyen lehetőségek adódnak. Az egyik kulcsfontosságú tanács a networkinggel kapcsolatban az, hogy folyamatosan keressünk kapcsolatokat és találkozzunk emberekkel. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy mindig fejlődni kell, és hogy az eddigi eredményeik nem garancia a jövőbeni sikerre. Fontos, hogy az ego ne zavarjon bele a problémamegoldásba és a fejlődésbe.
Akik azért dolgoznak, hogy fejlődjenek és előrehaladjanak, azokra mindig számíthatunk. Ilyen emberekkel körülvéve könnyebb és gyorsabb fejlődni, mint egyedül.
Egyébként a vállalkozói szemlélet kicsit apukám révén mindig is megvolt. Dinnyét árultunk, fenyőt termesztettünk karácsonyfának és a többi.
Károly, nálad is voltak olyan családtagok, akik vállalkozók voltak, vagy vállalkozói hátterük volt?
Karesz: Nem, egyáltalán nem. A vállalkozói szellem a mi családunkban nem volt túl gyakori. Én arra vagyok büszke, hogy elértük azt, amit elértünk. Mikor alkalmazotti létből Endrével elkezdtünk saját vállalkozásba vágni, az olyan időszak volt, amikor a vállalkozás szó inkább a korábbi generációban valami negatívumot jelentett, valamiféle ügyeskedéssel és mások kihasználásával összefüggő fogalomként volt jelen. Én csak meséltem róla, hogy mi történik nálunk, nem próbáltam semmit bebizonyítani. Ha most megkérdezném anyukámat, hogy mit gondol erről, azt mondaná, hogy igen, ő is látja, hogy küzdünk és tanulunk, és hogy az egész egy folyamatos fejlődési – és tanulási folyamat. Remélem, hogy már elfogadta és megérti, hogy én vállalkozó vagyok és, hogy ez számomra egy természetes fejlődés.
Endre: Valahol azt gondolom, hogy az egész Közép-Európának a közös tanulási görbéje ez a vállalkozói kultúra. Bostonban is helytállna az, amit mi csinálunk. Az irodánk és a munkamódszerünk olyan, ami itt talán kicsit kilóg a sorból, és valamilyen plusz értéket képvisel. Például tanároknak szerveztünk Év Informatika Tanára díjat Somogyban, hogy motiváljuk az embereket. Látom, hogy van valami, ami itt is fontos lehet, és ez a személyes hozzáadott érték számomra is sokat jelent.
Rendben, milyen tanácsokat adnál általánosságban a vállalkozóknak? Mire kellene figyelniük, hogy jobbak legyenek? Tudnátok jósolni, milyen problémákkal szembesülhetnek, és hogyan készülhetnek fel ezekre a jövőben?
Karesz: Nehéz kérdés, mert át kell élned, hogy igazán megértsd. Mi például nem adtuk fel az első kudarcok után. Inkább arra koncentráltunk, hogy hogyan reagáljunk tudatosan a bekövetkező eseményekre. Fontos, hogy az ember a gyakorlatban tanuljon, és a hibáiból merítsen tapasztalatot. A legrosszabb, amit tehetsz, az az, ha elfelejted, hogy minden eset más és más. Minden egyes esetet érdemes átgondolni és elemzői szemmel megvizsgálni. Nem mindig kell mélyen belemenni, de ha látunk egy alapvető problémát, akkor rendelkezésre állnak eszközök annak objektív elemzésére. Nem azért, hogy hibáztassunk valakit, hanem azért, hogy tanuljunk belőle és a jövőben jobban reagálhassunk hasonló helyzetekben. Ez a fajta tanulás és fejlődés segíthet abban, hogy javítsunk a reakcióképességünkön a jövőben. Mi ezt „learning review”-nak hívjuk, mert az a célja, hogy tanuljunk az esetekből, és ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. Fontos, hogy ne tekintsünk egy kudarcot végzetesnek vagy értelmetlennek, hanem próbáljunk tanulni belőle és fejlődni.
Endre: Ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük, érdemes megnézni, hogy mi történt, és hogyan lehetne javítani. Nem azt kell mondani, hogy „ez így sikerült, pechünk volt”, hanem inkább azt kell megkérdezni: mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a hasonló hibákat a jövőben? Ez a fajta tanulás és adaptáció segíthet abban, hogy javítsuk a projektjeink sikerességének esélyeit a jövőben. Én inkább hiszek ebben a folyamatos fejlődésben, mint az üzleti zsenik mítoszában. Ez a legfontosabb alapelv a vállalkozásunkban, hogy mindig tanuljunk és változzunk a tapasztalatok alapján.
Akkor, támogatókkal kiegészülve, közel 4 millió forintot sikerült összegyűjtenünk, hogy támogassuk a regionális oktatási intézményeket eszközt.
Mit mondanátok saját magatoknak, ha most kezdők lennétek?
Endre: Nehéz lenne, mert igazán csak tapasztalat szerzéssel lehet tanulni. Mindig arra törekedtünk, hogy tudatosan reagáljunk azokra a természetes kihívásokra, amelyekkel szembesülünk. Az, hogy az ember ezekből tanuljon, gyakorlatilag elengedhetetlen. Tehát ha valami nem sikerül, az ne jelentsen akadályt, hanem inkább lehetőséget arra, hogy tanuljunk belőle. A legjobb tanács, amit adhatok, az az, hogy minden helyzetre reflektáljunk egy kicsit. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mélyen kell belemennünk minden apró részletbe.
Az legyen a célunk, hogy ne keressük a hibát, hanem azt, hogy hogyan tehetnénk a dolgokat egy kicsit jobbá. Ha így teszünk, akkor fontos lépéseket teszünk előre és nem csak azonnali megoldásokkal foglalkozunk.
Mit hallgattok, olvastok, illetve néztek általában?
Endre: Egy könyvet mondanék, ami abszolút nem tipikus. Andre Comte, egy ma is élő filozófusnak a könyve: “Kis könyv nagy erényekről”. Ezt egy barátom ajánlotta. A mondatok felét talán értem a könyvben, nehezen olvasható, de abszolút hozok belőle jó gondolatokat. Feleségemmel meg Marci fiammal együtt néztük a Young Sheldon-t. Nagyon szórakoztató volt szülőként is a kis okostojásnak a sztorija.
Karesz: Ilyen könnyed tartalmakat, én is fogyasztok a feleségemmel, és többnyire abban az időben, amikor lehetőségem van. Nem csatornákat figyelek, hanem inkább tematikusan nézek történeteket.
Mi az, ami szakmailag most inspirál legjobban?
Endre: A sales csapatnak, sales rendszernek a kiépítése. Nem akarok e mögé bújni, de én tényleg úgy látom, hogy a magyar hátterű cégek 90%-ának ez az egyik legnagyobb problémája. Egyébként most már bővültünk, lett sales asszisztens és lett egy újabb sales-es, most, december elején kezdett egy fiatalember, úgyhogy nagy reményekkel folytatjuk az évet, fejlődünk.
Karesz: Én a cég építő tulajdonosa és a technológiai vezetője vagyok és a találkozási pontokon kell most sokat dolgoznom. Szervezeti átalakításon megyünk át, önálló területeket kapnak a proaktív kollégáink. Ennek a támogatása, az önálló hangjuk bátorítása, a stratégiai irány mutatása inspiráló számomra. Az AI nagyon megy, nálunk tényleg abszolút betalált. Nem most kezdtünk vele foglalkozni és ennek jól megtalálni a beilleszkedését az ügyfeleink szervezetébe izgalmas kihívás. CTO-ként arra koncentrálok, hogy a területek vezetői minél jobban megtalálják a saját hangjukat meg irányaikat a cég és a csapat közös hasznára.
