Akadálymentesség 2026: Jogi kötelezettségek, következmények, kivételek

2025 június végén hatályba lépett Magyarországon és EU-szerte a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi törvény. Erről szólt a web-akadálymentességi meetup egyik előadása.

Dr. Kemény Péter , ADS (Accessible Document Specialist) minősítéssel rendelkező akadálymentesítési szakértő az Egészségért Kft-től és az egyik legnevesebb akadálymentesítéssel foglalkozó alapítványtól, a Funka Alapítványtól érkezett. Közel tíz éve csöppent bele az akadálymentesítés világába, amikor az Európai Bizottság részéről közvetlenül részt vett a web akadálymentesítés irányelv és a kapcsolódó szabályozások létrehozásában. Mondhatjuk úgy, hogy tűzközelben volt. Azóta is elhivatottan foglalkozik az akadálymentesítéssel, a jogi hátteret kiegészítette technikai tudással is. Specialitása a dokumentumok akadálymentesítése, ami azon kevés szakértő közé emeli őt, akik Magyarországon ezen a területen tevékenykednek. Előadása alapvetően a jogi aspektust vizsgálta.

Kezdjük egy rövid áttekintéssel, hogy miként kezdődött ez az egész. Alapvetően van egy 1998-as fogyatékossági törvényünk, és a 2003-as esélyegyenlőségi törvény,vagy másképpen egyenlő bánásmódról szóló törvény. Ezeknél még a megközelítés az volt, hogy a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét biztosítani kell. Mindent, ahol emiatt kerültek hátrányba, ebből a szemszögből lehetett megközelíteni, vagy jogilag innen lehetett megtámadni.

2006-ban megszületett az ENSZ-egyezmény a fogyatékossággal élő személyek jogairól, amit egyébként már 2007-ben Magyarország is ratifikált. Ez arról híres, hogy egyrészt az első akadálymentesítésre is vonatkozó ENSZ-egyezmény, másrészt talán rekord időben lett ratifikálva, rekordmennyiségű ország által. Ezt követően megváltozott a kép a jogi szabályozásban, és elkezdtek megjelenni az akadálymentesítési, közvetlenül az akadálymentesítésre és a társadalmi befogadásra irányuló törvények.

Lényegük, hogy nem úgy kell tekinteni a fogyatékossággal élő személyekre, mint akik, szegények, nem tudnak csinálni semmit, amit a nagy többség igen. Az új álláspont az, hogy nem a személy fogyatékos, hanem a környezete akadályozza abban, hogy megtehesse amit mások. Ez az akadálymentesítés alapja.

Az európai szabályozást követően a nemzeti szabályozás is megszületett Magyarországon. A közszférára vonatkozó akadálymentesítési törvény 2018-ban, az egyes termékek és szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó törvény 2022-ben (ismét egy európai irányelv alapján). Ez utóbbi lépett hatályba június 28-án.

A szolgáltatások terén az elektronikus hírközlés (internet, telefon), digitális tv, streaming szolgáltatások, mint a Netflix, HBO stb. mind érintve lesznek. A személyszállításon belül pedig a digitális szolgáltatások vannak a törvény hatálya alatt: honlapok, amik információt biztosítanak, illetve mobil alkalmazások, elektronikus jegy vásárlására alkalmas szolgáltatások. Továbbá a törvény hatálya alá tartoznak a lakossági-banki szolgáltatások (mindenki használ bankot), az e-kereskedelem bármilyen formája, és maguk az e-könyvek is.

A teljes ellátási láncot lefedi az új szabályozás. Nem csak annak kell az akadálymentesítést vagy akadálymentes termékeket biztosítania, aki gyártja azokat, hanem mondjuk egy meghatalmazott képviselőnek, importőrnek is. Európában, mert ugye egy európai irányelv alapján van a szabályozás, nem lehet 2025 után nem akadálymentes terméket és szolgáltatásokat terjeszteni, ha azok a törvényben benne vannak – még akkor sem, ha a termék vagy a szolgáltatás Európán kívülről jön.

2025. június 28-tól alkalmazandó, és csak az ezt követően forgalomba hozott termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik, ami egy ideig egy kettős helyzetet fog fenntartani. Idővel azonban a nem akadálymentesített termékek és szolgáltatások kifutnak, és minden a törvény hatálya alá fog tartozni ezekben a körökben.

Vannak a termékekre és szolgáltatásokhoz kapcsolódó olyan területek, amik nagy beruházást igényeltek, és nehéz lenne megkövetelni, hogy: “Mostantól fogva fél-egy éven belül” ezek akadálymentesek legyenek. A szolgáltatásokhoz felhasznált termékek kaptak például 5 éves haladékot, hasonlóképpen a fennálló szolgáltatási szerződésekhez.

A felhasználói felületre és a funkciókra is vannak előírások, például: elegendő és rugalmas időkeret álljon rendelkezésre valamilyen tevékenység végrehajtásához, biometrikus azonosítás helyett más azonosítási lehetőség is legyen. Hangalapú kommunikáció esetén is legyen alternatív, más érzékszervi csatornával észlelhető kommunikációs forma. Tudni kell tájékoztatni a felhasználót, fogyasztót, hogy milyen akadálymentességi jellemzőkkel rendelkezik a termék, szolgáltatás és a támogató, segítő technológiákkal miként kompatibilis.

A szabályozás három szinten határozza meg a követelményeket: általános, termék- és szolgáltatásspecifikus szinten és az EN 301.549-es európai szabvány szintjén.

Az akadálymentességi követelmények betartása nem csupán ajánlás, hanem jogszabályi kötelezettség. Ennek érvényesítése több lépésben és több szereplő közreműködésével történik, amely biztosítja, hogy a termékek és szolgáltatások valóban hozzáférhetők és használhatók legyenek mindenki számára, beleértve a fogyatékossággal élő embereket is.

Elsőként a gazdasági szereplők – legyenek azok gyártók vagy szolgáltatók – kötelesek felmérni, hogy az általuk kínált termékek és szolgáltatások megfelelnek-e az akadálymentességi követelményeknek. Ennek eredményeként egy megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítaniuk, amelyet nyilvánosan és akadálymentes formában kell közzétenni.

A megfelelő termékekre rá kell tenni a CE-jelölés, amely csak akkor használható, ha a termék teljesíti az előírt akadálymentességi követelményeket. Ez a jelölés a termék jogszerű forgalmazásának és megfelelőségének is igazolása.

A piacfelügyeletet és az ellenőrzést különböző szektor-specifikus hatóságok végzik. Magyarországon például egyes termékek és szolgáltatások esetében a fogyasztóvédelmi hatóság látja el ezt a feladatot. Ezen szervek feladata, hogy nyomon kövessék, a gazdasági szereplők valóban betartják-e a jogszabályokat. Fontos, hogy magánszemélyek, illetve őket vagy fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek is élhetnek jogi panasszal a gyártóval, szolgáltatóval vagy más gazdasági szereplővel szemben, amennyiben azok nem felelnek meg az akadálymentességi követelményeknek.

A hatóság jogkörébe tartozik a szankciók alkalmazása is. Az első lépés általában egy felszólítás, amelyben a gazdasági szereplőt az akadálymentességi hiányosság kijavítására kötelezik. Ha ez nem történik meg, a hatóság dönthet úgy is, hogy megtiltja a termék forgalmazását, korlátozza annak értékesítését vagy akár kötelezi a termék visszahívására. Mindemellett, gazdasági bírságot is kiszabhat, amelynek összege 15 000 forinttól akár 500 millió forintig terjedhet.

Az Európai Unió akadálymentességi szabályozása kifejezetten olyan termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket fogyasztók, tehát magánszemély végfelhasználók vesznek igénybe. Ez azt jelenti, hogy a B2B (business-to-business) környezetben használt termékekre és szolgáltatásokra nem terjed ki a jogszabály hatálya.

A digitális jelenlét szempontjából fontos különbség a közszférára vonatkozó, már egy ideje hatályban lévő szabályozáshoz képest, hogy az új szabályozás nem a webes akadálymentesítési irányelv logikáját követi, ahol minden közszféra szervezetnek akadálymentessé kell tennie az összes honlapját és mobilalkalmazását. Itt sokkal célzottabb a megközelítés: kizárólag azokra a weboldalakra és mobil alkalmazásokra terjed ki a kötelezettség, amelyek kapcsolódnak a szabályozás hatálya alá tartozó termékekhez vagy szolgáltatásokhoz, és amelyek segítik ezek használatát vagy információt nyújtanak róluk a fogyasztóknak.

Az akadálymentesítés kötelező, kivéve ha az aránytalan terhet jelentene. Ez akkor áll fenn, ha a szükséges intézkedések – például a gyártás, forgalmazás vagy import módosítása – olyan mértékű költséggel járnának, amely nincs arányban a várható fogyasztói előnnyel. A jogszabály pontos eljárásrendet ír elő az aránytalanság megítélésére, és az a központi koncepciója, hogy az aránytalan teher csak olyan mértékű mentesítést indokol, amilyen mértékben valóban aránytalan lenne az elvárás, tehát pusztán a nehézségek nem elegendőek az akadálymentesítés elkerülésére.

Egy szemléletes, bár szélsőséges példa segíthet megérteni a lényeget: képzeljünk el egy olyan speciális terméket, amelyet jellemzően mindössze öt ember használna egy adott országban és biztosan tudható, hogy ezek közül jelenleg egyikük sem él fogyatékossággal. Ebben az esetben – az adott időpontban – aránytalan tehernek minősülne elvárni, hogy a gyártó teljes akadálymentesítést hajtson végre, különösen akkor, ha ez jelentős többletköltséggel járna.

Ezen túl, az akadálymentesítés nem kötelező, ha az a termék lényegét változtatná meg – például egy kisméretű telefon esetén a nagyobb gombok értelmetlenné tennék a koncepciót. De itt is csak azokra a funkciókra korlátozódik az engedmény, amelyeknél az akadálymentesítés lényegi tulajdonságok alapvető módosulását eredményezné.

Kivételt élveznek továbbá a tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató, illetve kétmillió eurónál kisebb árbevételű vagy mérlegfőösszegű vállalkozások. Ugyanakkor mivel a cél az, hogy a fogyatékossággal élő személyek minél nagyobb mértékben hozzáférjenek a termékekhez és szolgáltatásokhoz, ezért mindenkit érdemes ösztönözni az akadálymentesítés ésszerű megvalósítására.

A jogszabály alapelve, hogy a mikrovállalkozások általánosságban kivételt képeznek az akadálymentesítési kötelezettség alól. Ez azt jelenti, hogy önmagában egy mikrovállalkozás által készített és közvetlenül terjesztett digitális tananyagnak nem szükséges akadálymentesnek lennie.

Azonban a szabályozás egyik fontos és előremutató eleme, hogy az egész ellátási láncra kiterjed. Ez azt jelenti, hogy ha egy nagyobb szolgáltató megvásárolja a mikrovállalkozás által készített tananyagot és azt saját szolgáltatásai részeként nyújtja tovább, akkor már vonatkozik rá az akadálymentességi kötelezettség. Hiszen ebben az esetben a digitális tartalom szélesebb körű felhasználásra kerül és nagyobb hatással van a lakosságra.

Ez a szabályozási logika lényegében piaci mechanizmusokon keresztül ösztönzi a kisebb szereplőket is az akadálymentesség biztosítására. Egy mikrovállalkozás nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a szempontot, mivel a nagyobb szolgáltató egyszerűen nem fogja megvásárolni a termékét, ha az nem felel meg az előírásoknak.

Ez a működésmód jól mutatja a jogszabály egyik fontos erősségét: nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon is biztosítja az akadálymentesség érvényesülését a digitális termékek és szolgáltatások piacán.

A webes akadálymentesség területén személyes tapasztalatom alapján is pozitív képet lehet alkotni a hazai és európai gyakorlatról. Magyarországon a KIFÜ (Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség) látja el a közigazgatási weboldalak és mobilalkalmazások akadálymentességének ellenőrzését és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szervezet elkötelezetten, támogató módon működik együtt a közszféra szervezeteivel.

Ez a hozzáállás nem egyedi – Európa-szerte is az a tapasztalat, hogy a webes akadálymentességet ellenőrző hatóságok komolyan veszik a feladatukat, miközben segítik is az érintett szervezeteket a követelmények teljesítésében. Ez azt mutatja, hogy a rendszer működik, és valódi támogatást nyújt a jogszabályok érvényesítéséhez.

A termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi piacfelügyelet szintén jól strukturált. Ahogy már korábban említésre került, különböző hatóságok látják el ezt a feladatot, a termékek vagy szolgáltatások jellegének megfelelően.

A 605/2022. kormányrendelet részletesen szabályozza, hogy melyik hatóság milyen területekért felel. Például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) látja el az ellenőrzést a műsorszórás és az elektronikus hírközlés területén, a fogyasztóvédelmi hatóság pedig többek között a fizetési terminálok megfelelőségéért felel. Az egyik legpozitívabb jellemzője ennek a rendszernek, hogy a felügyeleti kompetenciák olyan szervezetekhez kerültek, amelyek már korábban is foglalkoztak az adott termékekkel vagy szolgáltatásokkal. Így ezek a hatóságok megfelelő tapasztalattal rendelkeznek, és a jövőben az akadálymentességi jellemzőket is ugyanazzal a szaktudással és színvonalon fogják ellenőrizni, mint korábban más követelményeket.

Dr. Kemény Péter szakmai rálátásának köszönhetően a cikk betekintést nyújtott abba, hogyan alakul az akadálymentesség hazai és uniós szabályozása és milyen gyakorlati következményekkel kell számolniuk a vállalkozásoknak.

Az akadálymentesség nem csupán jogi kötelezettség, hanem egyre inkább alapelv is.